Az orvosi szótár megfogalmazása szerint a fizioterápia = gyógykezelés természetes eszközökkel, módszerekkel. A kifejezés a görög "füzosz" szóból ered, mely természetet jelent.

 

A fizioterápia tehát a természet energiáit használja a gyógykezeléshez. Ebből következően a gyógyítás legősibb ága, hiszen már az ősember is alkalmazta a természet erőit ösztönösen és megfigyelésre alapozva. Használta a napot, a vizet, a különféle füveket, növényeket. Jóval később a kínai, indiai és egyiptomi kultúra már tudatosan alkalmazott mechanoterápiát - gyógytorna, masszázs.

Tekintsük végig - a teljesség igénye nélkül - a fizioterápia fejlődését.

Az ókorban elsősorban a hydro- és balneoterápiát alkalmazták. Például Claudius császár orvosa bénult gyermekek fürdőjébe elektromos halakat helyezett, s így gyakorlatilag elektroterápiát alkalmazott akkor, mikor még az elektromosság fogalmát sem ismerték. A kutatást a pontos megfigyelés jelentette. A középkorban a fizioterápia inkább a háttérbe szorult. Tudományos alkalmazása a 18. században, az elektromosság és a sugárzások felismerésének időszakával kezdődött. A 19. század hozta a nagy fejlődést. Ekkor tették le a modern hidroterápia, gyógytorna alapjait, egyre szélesebb körben terjedt az inhalációs terápia, tudományos alapokra helyezték a masszázst, az elektromágneses indukció felfedezésével az elektroterápiás kezelések bővültek. A 20. században, különösen a második világháborút követően felgyorsult a fejlődés, mely napjainkban is tart. Sajnos, a civilizációs betegségek, a balesetek, a veleszületett rendellenességek megkövetelik a módszerek, technikák fejlődését, újra áttekintését. Ma már az oki kezelés váltotta fel a megfigyelésen alapuló tüneti terápiát, melyet a tudományok fejlődése, a különböző hatásmechanizmusok tisztázása tett lehetővé.
Gyakran halljuk, hogy ezekre az összetett kezelésekre a fizikoterápia kifejezést használják, pedig ez csak a fizikai energiák alkalmazását jelenti. Ugyanakkor a fizioterápia kémiai energiát is használ, például gyógyvizek. Ezeket az energiákat részben eredeti formában, részben mesterségesen előállítva alkalmazza a gyógykezelésben. A fizioterápia felosztásáról még ma is vita folyik, különböző nézetek vannak. Hagyományosan a beavatkozások kapcsán bevitt energia szerint osztályozzák. Tehát:

 

Ezeket a kezeléseket használjuk a megbetegedések kialakulásának megelőzésére, vagy a már lezajlott folyamat kiújulásának, visszatérésének megakadályozására. Vannak közöttük olyanok, melyek mással nem helyettesíthetők - torna, szelektív ingeráram-kezelés, D-vitamin előállítása ultraibolya sugárzással, stb. A kezelések többségében tünetiek, melyek lehetnek egy tünetre vonatkozóan egy vagy több azonos célt szolgáló beavatkozás, és lehetnek nem egyidejűek, sorrendbe állítva, egymás után alkalmazva. Fontos terület a kutatás, hogy a kezelések hatásosságának ismerete ne csak a beteg szubjektív érzéseire alapuljon. Ebből következik, hogy a fizikai kezelések csak akkor hatásosak, ha a beteg szervezete reakcióképes, és jól tűri az ingerterhelést. Ezért nem szabad "utolsó kísérletként" alkalmazni. A kezelések dózisát, időtartamát, ismétlések számát az orvos pontosan meghatározza, mert csak így váltja ki a megfelelő hatást.

Motónk ÉPTESTBEN ÉP LÉLEK AZ AZ EGY SZÓVAL TESTÉPSÉG.